Rossz
Ezüst udvar, aranykapu,
szürke havon szürke hamu,
a létezés vízalapú.
Piszlicsári Jónás atya
az örömhírt úgy tanítja,
hogy igazság minden szava.
A teremtés beteljesül,
a lélek is megtestesül,
kiscipó és nagykalács sül.
*
Gyomorszájhagyomány. Furcsa
kifejezés. Azt jelenti,
hogy kultúránk az éhezés
kultúrája. Különbség van
éhség és éhezés között.
A gyomor mélyén sötétség
lakozik. Az első falat
világít a gyomornedvek
illúziója fölött. Nincs
semmi. Ebből a semmiből
teremti meg a dzsinn a szűz
gyermekének a halálát.
*
A barátom naplót ír. Úgy
tesz, mintha naplót írna. Nem
ír naplót. Nem a barátom.
Az nem lehet, hogy a gyermek
születését egy dzsinn adja
hírül a szűznek. Az a baj,
hogy nem szeretjük egymást. Így
lesz sötét, ami fekete,
gyomorszájhagyomány útján
terjed az éhség. Angyalszárny
helyén majdnem kívánatos
almát hámoz a türelem.
*
Minden valóság illúzió.
Rossz válaszokat adunk a jó
kérdésekre is. A betű öl.
A szellem éltet. Jónás atya
az apostol szavait idézi
a piszlicsári templomban. Persze
a szellem a gyilkos betűk által
éltet. Ez ellentmondás. De ha
azt mondjuk, a teremtés egy könyv,
és betű benne minden teremtmény,
akkor a másik az, aki éltet.
Egy fa. Egy kő. Egy patak. Egy kert.
Egy szomszéd. Némelyik betűhöz
sok türelemre van szükségünk.
(Megjelent az Alföld 2024/7-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Éles Bulcsú grafikája.)
Hozzászólások